AMIKOR ELŐSZÖR CSINÁLTATTAM TETOVÁLÁST…

Azért ezt, mert valljuk be, tök jó, hogy megcsináltatod a szemöldököd tetoválva, és utána nem kell vele foglalkozni. Felér egy álommal, hogy reggelente úgy keljek ki az ágyból, hogy csak megmosakodom és már készen is vagyok.

A szemöldökömet ugyan még nem volt lehetőségem megcsináltatni, de már a szemhéjtetováláson is elgondolkodtam, mert szörnyen béna vagyok a tusvonal meghúzásához naponta, sminkes pedig nem áll rendelkezésemre minden reggel. Ha pedig azon gondolkodsz, miért nem gyakorlom, akkor azért, mert ennyi energiát tényleg nincs kedvem belefektetni, hogy 8 órán át viseljem, majd lemossam. Mennyivel egyszerűbb a tetoválás akkor már, nem igaz?

A szemhéjtetoválás elkészítésének a lehetősége akkor jött, amikor az egyik barátnőm felkért modelljének egy Szemhéj és Ajak alapképzésre, hogy az oktatásán részt vevőknek bemutassa a készítés menetét. Bevállaltam. Szinte gondolkodás nélkül. Még csak nem is néztem utána, hogy ez mivel jár, hiszen a procedúra menetét már nagyjából ismertem, az ezzel járó fájdalomról pedig megoszlottak a vélemények, ezért bele se gondoltam, hogy pontosan mennyire fog fájni ez nekem.

Soha nem volt még tetoválásom, de láttam már a tűt és mindig is tudtam, hogy azért nem szeretnék tetoválást, mert tűvel készül, és én félek a tűtől. Ehhez képest simán igent mondtam a felkérésre, hogy Nikolett csinálja meg a szemhéjtetoválásom.

Egyáltalán nem éreztem magam kellemetlenül, hogy egy oktató és négy tanuló mondja el a véleményét a szemhéjamra készült rajzról, sőt egészen motiváló volt, amikor elkezdték dicsérni mennyire gyönyörűen kiemeli majd a szemem és milyen jól áll. Ki ne örülne, ha egyszerre öt ember árasztaná el dicséretekkel? : )

Csak a szemhéjamra, felülre szerettem volna tusvonalat, de Nikolett mondta, hogy berajzolja az alsót is oktatás céljából. Végül természetesen az is annyira tetszett, hogyha már felülre kerül, akkor alulra is kerüljön. Megkaptam az érzéstelenítést, majd 15-20 perc „pihi” következett, amikor én csak feküdtem és vártam, hogy elkezdjük a remekművet. Bevallom, még ekkor sem izgultam és nem is gondolkodtam azon, hogy ez fog-e fájni vagy nem. A szépségért szenvedni kell, az én célom pedig az, hogy ne kelljen reggelente sminkelni.

Nikolett el is kezdte a kontúrvonalat. Fájt, mert tű, de nagyon pici szúrásokat éreztem csak, viszont sok volt belőle. Aztán elkezdte megszokni a bőröm, meg persze folyamatosan kaptam az érzéstelenítőt. Mielőtt bárki rossz következtetéseket vonna le: ez egy extra érzékeny terület, van érzéstelenítés többször is, a bőröd alá kerül a pigment, ami már alapból kellemetlen érzés és ehhez mind hozzájárul az is, hogy nekem ez az első alkalom, hogy tetováló tűt éreztem a bőrömben, miközben félek a tűtől!

Ezek az én saját tapasztalataim, és még mielőtt tovább mesélem milyen érzés volt, teljesen megérte. Soha többet nem kell a tusvonalamról gondoskodni. És ez a fajta fájdalom még tűrhető is.

A kontúrvonal könnyen ment és szépen bent maradt. Erről továbbra is a körülöttem álló egy sminktetováló művész és négy sminktetováló tanuló biztosított. Még azt is tudtam, hogy mennyire gyönyörű lett a hüledezéseikből. De ez csak a jobb oldali szemhájam volt. A bal oldallal már voltak gondok. Az ember arca nem szimmetrikus, nekem meg még nehezebben is vette a festéket a bőröm azon az oldalon.

Az alsó vonalakat elég gyorsan meghúzta Niki a tűvel. Bevallom ez kevésbé fájt és örültem, hogy gyorsan lement. De visszatértünk a satírozáshoz. A körülöttem állók beszélgetéseiből levettem, hogy már nehezebben veszi a bőrömet a festék, ezért tűcserére van szükség. A jobb oldal gyorsan készen lett, a bal oldalon viszont olyan problémák léptek fel, hogy a bőröm nem akarta beengedni a pigmenteket, ezért többször át kellett menni rajta. Egy idő után már nem éreztem fájdalmat csak nagyon pici területeken, de a bal oldalon éreztem, hogy irritálódik a bőröm. Nikolett közben végig kente egy Rosa hűsítő géllel, ami egyébként tök jót tett.

Azt hiszem egy és fél óra alatt készen lettünk. Nem mondom, hogy kellemes volt. De az első 10 perchez képest a vége már egészen tűrhető volt. Ismétlem még egyszer: a szépségért szenvedni kell, ez pedig egy tetoválás.

Az elején fájt, mert éreztem a tűt és szokatlan volt, mert még soha nem tapasztaltam ez milyen. Nem annyira rossz, mint amilyen egy vérvételi tűszúrás, de kellemetlen és mivel sokszor megismétlődik a tűszúrás, úgy érzed, hogy „JÉÉZUUUUSOOOM csak legyen már vége” Aztán amikor vége, és újra hozzáér a tű a területhez, akkor meg nem érzel semmit.

Niki folyamatosan érzéstelenített nekem, így a harmadik körnél már alig éreztem valamit, ezért írtam, hogy az első 10 perc kellemetlen, mert szokatlan, de aztán egész tűrhető. Persze az is sokat segített a végén, hogy kaptam jeget és felkészítettek, hogy be fog tagadni és nem lesz szép látvány. Másnap reggel tényleg nem volt az, de harmadik reggel már tök jól néztem ki. Kaptam egy krémet is: Rosa Eyeliner After Care, így sosem éreztem, hogy kiszáradna a bőröm, vagy irritálódna. Még a hajmosás is ment pár órával a friss tetoválás után, persze úgy, hogy víz ne érje a szemhéjam. Egy kis extra felkészülést igényelt a dolog, de még mindig nem bántam meg, hogy megcsináltattam a szemhéjamat.

Most pedig jelezném a kedves sminktetováló művészeknek Méhn Tündénél, hogy szívesen leszek a tengerimalacuk egy szemöldök tetováláshoz is!

Írta: Pongrácz Dóra